Nőt neveztek ki az IBM élére

·      Index

2011. október 26., szerda 14:26

Visszavonul az IBM vezérigazgatói posztjáról a nyáron hatvanadik évét betöltött, a céget 2002 óta vezető Samuel Palmisano. Utódja az előzetes várakozásoknak megfelelően az eddigi marketingigazgató Ginni Rometty (valójában Virginia, de Bill Gateshez hasonlóan ő is a keresztneve becézett formáját használja) lesz. Ő lesz az első női vezető [1] a századik születésnapját nemrég ünnepelt cég történetében.

Az új IBM-vezér hét éve állandó szereplője a Fortune magazin összeállításának, ami az üzleti világ legnagyobb hatalmú nőiről szól. Az idei kiadásban a hetedik helyre sorolták, a kinevezésével valószínűleg eljut a dobogóig, ahol a Pepsi vezérigazgatója, Indra Nooyi, és a Kraft Foods élelmiszeripai óriást vezető Irene Rosenfeld áll évek óta. Rometty lesz a 17. női vezérigazgató a legnagyobb forgalmú amerikai cégeket tartalmazó Fortune 500-as listán. A technológiai cégek közül rajta kívül csak egy női cégvezér van, éppen az IBM nagy riválisának számító HP-nél, az idén szeptemberben kinevezett Meg Whitman.

A nők a gazdasági életben elért és folyamatosan növekvő szerepe minden bizonnyal az egyik legnagyobb és legfontosabb társadalmi változás a mai világunkban. Egy generációval ezelőtt a nők csak egyszerűbb munkákat vállaltak, gyakorta voltak kitéve szexista atrocitásoknak és a családalapítás után nem, vagy csak részlegesen tértek vissza a munkaerő-piacra. Olyan szervezeteket, vállalatokat vezetnek ma nők, amelyek egykor másodrangúként kezelték őket. A nők látásmódja, gondolkodása -amely minden bizonnyal eltér a férfiakétól -, értékes pluszként jelent meg ezekben a gazdaságokban. Ott, ahol a nőket még mindig társadalmi korlátok tartják vissza az érvényesüléstől, mint például az arab országokban, Japánban, vagy éppen Dél-Európában, ezektől az értékektől megfosztják magukat.

Glass ceiling-nek (üvegplafon) nevezik a nők számára elérhetetlen vezetői posztokat, karrierútjuk korlátozottságát. Egy új fogalom a glass cliff (üvegszikla), amely szerint a vezetői szerepbe jutott nők sokkal nehezebb feladatokkal, szinte megoldhatatlan problémákkal szembesülnek, így eleve sikertelenségre vannak ítélve, s ha még ki is nevezik őket, az aránytalanul nagy kihívásnak nem tudnak eleget tenni.

A nők kevésbé agresszívak és inkább konszenzus-keresők, kevésbé versengők, jobban törekszenek az együttműködésre, kevésbé hatalom centrikusak, inkább csoport-orientáltak. Ezek a tulajdonságok egyre fontosabbak az üzleti életben, elég, ha megnézzük a sikeres cégeket, ahol a patriarchális vezetés helyett az együttműködés és hálózatfejlesztés irányába mozdultak el.

A minap olvastam egy itteni cikket, miszerint több olyan intézkedést terveznek az USA-ban és Európában is, melyekkel a nők karrierjét, előrejutását szeretnék támogatni. Például elő akarják írni a nők arányát a vállatok igazgatósági tagjai között és a parlamentekben. Örülnénk mi nők, ha ily módon mesterségesen jutnánk előre a ranglétrán?  Egyértelműen elutasítjuk ezt a fajta támogatást, miközben szeretnénk, ha más módon támogatnák a boldogulásunkat. Nem vágyunk másra, csak hogy ugyanúgy elfogadják (s ne kérdőjelezzék meg a tudásunkat), mint a férfiakét, egyenlő lehetőséget biztosítva anyagiakban és előrejutásban is. Hiszen, mint kiderült, a nők rendelkeznek minden vezetői tulajdonsággal, s csak egy-két ponton vannak hiányosságaik például a stratégiai gondolkodásban, a vizionalitásban, asszertivitásban), ezeken a területeken viszont egy jó mentorral meg lehet őket erősíteni.

S miért kell a nőket komolyan venni?

Mert a fogyasztói döntések legnagyobb hányadát ők hozzák meg. S ha ők költik el a legtöbb pénzt, ők vannak leginkább befolyással a vállalatok eredményességére. Miért ne lehetnének befolyással a vállalatokon belül is azok sikerére….?

A másság, a sokszínűség előnyökkel szolgálhat a teljesítmények szempontjából. A férfiarcú munkahelyek és karrierlehetőségek a női kompetenciákkal csak gazdagodhatnak.